Marin Constantin

„Karmesteri stílusa sohasem az volt, hogy fölényes meggyőzéssel bírjon másokat követésre, hanem hogy elbűvölje őket. Mindannyiunk előtt ott van egy valamennyiünknél hatalmasabb erő, amelynek vakon engedelmeskedünk, amely elsöprő, meggyőző, gyötrő, amely kitépi belőlünk az érzelmet, és tiszta formában közvetíti azoknak, akik eljöttek meghallgatni minket” — meséli Ștefana Tiron a Grigore Constantinescuval folytatott közös beszélgetésben, a 30 éves évfordulón. A mester pedig megerősíti: „A kórusénekes fantáziája, képzelete aranyból való hangszer, amelyet használok és ösztönzök.”

Mindazok, akik ismerték, tanúsították művészi nyugtalanságát és állandó keresését. Hivatása volt az elégedetlenség; mintha előre megérezte volna azt a hangzást, amelyet a Madrigalnak szinte vallásos hűséggel kellett megvalósítania. Ez több volt, mint zene. Amit a Madrigallal együtt létrehozott, nem a tökéletes hang kereséséről szólt, hanem a hittel rokon kegyelmi állapotéról.

Marin Constantin 1925. február 27-én született a Prahova megyei Urletában. 1949-ben végzett a Zeneakadémia Zenepedagógiai Karán, karvezetés szakon, valamint a Bukaresti Egyetem Pedagógiai, Pszichológiai és Filozófiai Karán, 1985-ben pedig zenetudományi doktori fokozatot szerzett. 1994-ben a kolozsvári „Gh. Dima” Zeneakadémia Doctor Honoris Causa címmel tüntette ki.

Diák- és amatőr kórusok karmestereként kezdte pályáját, majd a bukaresti Zeneakadémia tanára lett. Hamarosan azonban számos intézményben — a Casa Centrală a Creației Populare intézménytől a Kulturális Minisztériumig — vezetői feladatokkal ismerték el veleszületett képességét arra, hogy az embereket követésre bírja. 1966 – 1969 között az Opera Română főigazgatója volt.

„Miután 1960-ban elhagyta a tanári pályát, amikor kinevezték a Kulturális Minisztérium zenei igazgatóságának igazgatóhelyettesévé, többféle fájdalmat éltünk át: mi azért szenvedtünk, mert már nem volt velünk; az őt felváltó tanár azért, mert büntettük, amiért nem Marin Constantin volt; Marin Constantin pedig azért, mert — mint nekünk bevallotta — nem hivatalnoknak termett!” — meséli Veronica Bojescu, a Madrigal kórus másodkarmestere 1997-ig.

1963. április 11-én alapította meg a Madrigal kórust a bukaresti Zeneakadémia néhány olyan hallgatójával, akik az óráira jártak. Marin Constantin mester és a madrigalisták között már kezdettől fogva olyan erős lelki kapcsolat alakult ki, hogy fél évszázadon át mintegy varázslat alatt követték. „Amikor 1963-ban meghívott minket, hogy megalakítsuk a Madrigalt, már minden készen állt: szépségre szomjazó szivacsok voltunk, akiket végérvényesen elbűvölt.” (Veronica Bojescu).

Alig 5 évvel az alapítás után Marin Constantin és a Madrigal kórus volt Mirel Ilieșiu „Cântecele Renașterii” című zenés dokumentumfilmjének főszereplője, amely a cannes-i filmfesztiválon „Palme d’Or” díjat nyert. Ugyanebben az évben Marin Constantin nemzetközi elismerésként megkapta az UNICEF díszoklevelét, majd 3 évvel később a német zenekritikusok rangos díját. Ezt követte az „IL Saggitario d’Oro”, Olaszország – 1976, a Medaille en Vermeil, Luxemburg – 1979, a díszoklevél és a „Grand Duc Adolf” díj – 1979, a Romániai Színházi és Zenei Művészek Egyesülete által adományozott rendkívüli ATM-díj – 1984, valamint a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének díszoklevele – 1985 és 1993.

Marin Constantin vezetésével a Madrigal kórus több ezer koncertet adott és több tucat lemezt jelentetett meg, Románia kulturális diplomáciájának leghatékonyabb formájává válva. Marin Constantin a Madrigal kórussal együtt történelmet írt a világ kóruszenéjében, nemzetközi trófeákat és kitüntetéseket nyert, áttörte a hagyományos kereteket, mennyeien énekelt a világ nagyvárosainak lenyűgöző színpadain és Románia apró közösségeinek művelődési házaiban egyaránt. Ugyanolyan meghatottsággal tapsolták meg a Zsil völgyében, mint a londoni Covent Gardenben.

A Madrigal kórus történelmi sikere minden bizonnyal számokban is mérhető, e teljesítmény bensőséges lényege azonban a láthatatlan és mérhetetlen dolgokban rejlik. Marin Constantin a kórusvezénylést a szeretet gesztusává alakította, és ezért 1992-ben elnyerte az UNESCO jószolgálati nagykövete címet: ő az egyetlen román, aki valaha megkapta ezt a kitüntetést.

A kommunista korszak kellős közepén, amely mély elszigeteltségbe taszította Romániát, a Madrigal a kóruszene addig nem tapasztalt, előremutató műhelye volt. A kórus az európai reneszánsz régi hangzásaival kísérletezett, népzenei műveket adott elő, a pompás bizánci egyházi énekektől a kortárs román zenéig, amelyet a Madrigal kórus létezése által is inspirált zeneszerzők írtak.

Visszaemlékezések

„Mindannyiunk előtt ott volt egy valamennyiünknél hatalmasabb erő, amelynek vakon engedelmeskedtünk, amely elsöprő, meggyőző, gyötrő volt, amely kitépte belőlünk az érzelmet, és tiszta formában közvetítette azoknak, akik eljöttek meghallgatni minket.”

Ștefana Tiron

„Több mint négy évtizeden át ezt a hangzást, ezt a zenét lélegeztük. Benső lényünk, rejtett lényünk részévé vált, végül önmagunk részévé, és jó, ha időnként felidézzük, mit jelentett számunkra Marin Constantin.”

Sorina Goia

„Marin Constantin számunkra varázsló: amikor kér tőled valamit, lehetetlen nem engedelmeskedni neki. Transzba esel.”

Bogdan Dragomir

„Az a varázslat, amely a próbateremben, a vonaton, a koncerttermekről nem is beszélve, kialakult, Marin Constantin nélkül megismételhetetlen. Elég volt rád néznie, vagy éppen nem rád néznie, és pontosan abba az állapotba hozott, amelyet keresett. És mindez egyszerre történt; az állapot mindenfelől érkezett. Ahhoz, hogy ennyi embert így, mintegy transzban vezess, szinte természetfeletti erőre van szükséged.”

Veronica Bojescu, a Madrigal kórus másodkarmestere 1997-ig

„Egy gondolkodó néhány évszázaddal ezelőtt feljegyezte, hogy bízik azokban, akik szeretik a zenét. Bizonyos, hogy az a magas színvonal, amelyről a „Madrigal” évek óta elbűvöl minket tökéletes zenéjével, visszaadva „a tökéletesség tiszta hangját”, jelentősen hozzájárul a közönség neveléséhez és a zene iránti érdeklődés fejlesztéséhez a román társadalomban.”

Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója